Knox: Szöveg és kézjegy

Hosszú idő telt el azóta, hogy művészeti újításként a képeken szövegtöredékeket kezdtek alkalmazni. Picasso Avignoni látképén még csak a kollázs eleme, vagyis képalkotó alkatrészként használja. Természetesen feliratok már sokkal régebb óta, például Holbein portréinak hátterében is szerepeltek. Kissé más, de valódi kompozíciós feladata van a betűnek Kassák Lajos képarchitektúráiban is. A legújabb kor művészete is régen alkalmazza már, hiszen Andy Warhol, Roy Lichtenstein, George Segal, Claes Oldenburg munkássága, a külföldön élő Lakner László újabb képei, melyeken híres kézírásokat másol, a Szlaukó palimpszesztek, melyek filozofikus szövegek töredékeinek kompozíciói, vagy Molnár Péter töredékei, ahol a szövegek faktúraképző elemként jelennek meg, nos ezek a művek mind értelmezhetetlenek lennének a feliratok, betűfoszlányok nélkül.

A kalligráfia, a kézzel írt szöveg is újra bevonul a modern képzőművészet eszköztárába. A kézzel írott szöveg, illetve részletei fontos elemként egészítik ki a festett világot. A verbalitás sejtethet egy, a látvány mögötti valóságot, mely újabb rétegként gazdagítja az alkotó mondanivalóját. A kézírás személyiségjegyként is fontos szereppel bír. Egy jól kitalált szignó mint egy pecsét hitelesíti a képet.

Ezt a kissé talán leszűkített kompozíciós elemet használja alapmotívumként Gábos József a Ferencvárosi Pincetárlaton bemutatott munkáiban. Az aláírás, a kézjegy mint narcisztikus gesztus, monomániás szignálásként beborítja az egész kép felületét, szinte szövetszerűen. Egymásba fonódó rétegeket alkotnak a különböző méretűre felnagyított és vonalhálóvá szerkesztett, összekomponált aláírások. Érdekes módon nem a magas művészet hagyományaival rokonítható, hanem a városi népművészet, a „grafiti”, a falfirka áll gondolatilag hozzá legközelebb. A gesztus, a jelhagyás hasonló, mint a Speciális Dekorációs Osztag tagjainál, akik csupán a név logójával, „teg”-jével (névaláírás) dolgoznak. A jelhagyás itt is a saját aláírás, a „szignó” mantrázása, ismételgetése több százszor vagy akár több ezerszer képenként.

Azért ez mégis más! Az Ortega y Gasset szerinti, mindig pillanatfelvételszerű képnél a külvilág teljesen szétfoszlik, és az ember arra kényszerül, hogy a külvilág helyett egy új, másfajta valóságot állítson. Egy virtuális valóságot, a számítógép valóságát! Gábos József ezzel a még mindig szokatlan eszközzel, a számítógéppel hozza létre képeit, melyet oly virtuozitással használ, mint más a tollát.

A kiállításon folyamatosan látható CD-re felvett variációk hosszú sora. Ez jelzi ezt az új világot, ezt a szinte áttekinthetetlen mennyiségű művet, legalább is variációdömpinget. A falakon látható nagyméretű printek szerencsés válogatás, jó keresztmetszet az alkotó munkásságából. Láthatunk itt a kassáki képarchitektúrákra emlékeztető művet, mint a finom kézírásszövettel összefogott Szalagcímek, de vannak Jackson Pollockot megidéző munkái is: Illatok. A forrás valószínűleg az Aláíráskollázsok című sorozat lehet, ennek variációit láthatjuk a kiállított monitoron is. Számomra a Recycled című sorozat volt az egyik csúcs, vázlatszerűsége és a kézi belenyúlások miatt. Nem tudom, mit jelenthet a Setubal cím (város Portugáliában – G.J.), de ez az óriásira nagyított kézírásháló, ahogy a feketék a csomópontokban kék színre váltanak a tárgyilagosnak ható törtfehér háttér előtt, a másik kedvencemmé vált.

[A 2004. október 15-én Budapesten, a Ferencvárosi Pincegalériában nyílt Gábos-kiállítás apropóján.]


[Kézjegy 82]


[Szalagcím 5]


[Illat No.79301]


[Aláíráskollázs 5]


[Setubal]